Mi történik, ha nem a saját életedet élheted, hanem mások döntései irányítanak? Ez a cikk a szabadságról, a fiatalkori lázadás fontosságáról és arról szól, miért kell néha hibázni ahhoz, hogy igazán önmagunk lehessünk.
Ezt a cikket Ági, magazinunk alapítója írta, és most személyes gondolatait osztja meg Veletek.
Egyik este megnéztük moziban a „Hogyan tudnék élni nélküled?” című filmet. Ez nem egy filmkritika és a cikkben nem kívánom filmműveszetileg pontozni az alkotást, vagy elemezni a stáb munkáját, hanem csak megosztanám Veletek a gondolataim,amelyeket kiváltott belőlem. Előre figyelmeztetek mindenkit: vigyázat, a cikk helyenként spoilereket tartalmaz!
A film központi alakja egy fiatal lány, akinek az életét előre megtervezték a szülei, különösen az édesapja. Ez az apa érzelemmentesen, szigorúan és következetesen irányítja a lánya életét, úgy gondolva, hogy ezzel a lehető legjobb utat biztosítja számára. Minden döntést előre meghoz helyette, nem hagyva teret a kísérletezésre, a hibázásra, a lázadásra – vagyis arra, hogy valóban felnőjön és önmaga lehessen.
A filmben könyed zenés vígjátékba zárva ábrázolják azt a belső küzdelmet, hogy mit jelent egy kalitkában élni, amelyet a szeretet álcájával építettek köréd? Mit jelent, ha az életedet mások irányítják, és amikor végre te magad szeretnéd meghozni a saját döntéseidet, már késő?
A fiatalság lényege nem az, hogy hibátlanul és tökéletesen végighaladunk egy előre kijelölt úton. A fiatalság az, hogy néha rosszul döntünk, elbukunk, megégetjük magunkat – és ebből tanulunk. Minden hiba egy tapasztalat, minden bukás egy tanulság, amely később segít eligazodni az életben. Ha valakit ettől teljesen megfosztanak, akkor talán soha nem lesz képes igazán önálló döntéseket hozni.
Persze, a szülők féltik a gyerekeiket. Hiszen ők már tudják, hogy mennyi fájdalom, kudarc és csalódás várhat az életben. De vajon az a helyes megoldás, ha megpróbálják ezektől teljesen megóvni őket? Nem inkább az lenne a cél, hogy megtanítsák, hogyan lehet felállni egy bukás után? Hogy milyen az, amikor egy rossz döntés következményeivel szembe kell nézni, és hogyan lehet ezt méltósággal viselni? Mert az életben nem az a kérdés, hogy hibázunk-e – mert biztosan fogunk. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezekkel a hibákkal.
A film befejezése engem több szempontból is mélyen megérintett, és talán máshogy írtam volna meg. Ahogy a férfi főhős ült a vonaton várva élete szerelmét, aki nem érkezett még, miközben távolodtak az állomástól, egy másik élet felé sodorva őt, egy kicsit az én szívem is megszakadt. Szerettem volna egy olyan pillanatot, amikor főhősnőnk apja végre megérti, hogy a lánya nem az ő bábja, hanem egy önálló ember. Egy könnyes szemű, megtört, de végre szeretetteljes apát, aki azt mondja: „Szaladj! Érd el azt a vonatot!” És a lány szalad, felszáll a vonatra, együtt indulnak a végtelen jövőbe,és végre a saját életét élheti, a saját döntéseivel, a saját hibáival, a saját boldogságával.
Persze, a lezárás és a dolgok kisimulása iránti természetes igény miatt szurkoltam egy másik befejezésért,de filmként mindez így van jól. Helye van annak,hogy a forgatókönyvírók ezeket a történéseket vetették papírra. Okkal döntöttek így, hiszen egy alkotás célja az, hogy felismerésre sarkalljon, érzelmeket és gondolatokat ébresszen – és ezt tökéletesen el is éri.
Nem tudom, másoknak milyen volt a fiatal kora, de nekem is megvolt a magam lázadó időszaka. Voltak hibák, rossz döntések, voltak napok, amikor azt gondoltam, hogy mindent elrontottam. De a szüleim nem zárták rám az ajtót! Nem mondták azt, hogy „nem”, hogy „ne menj”, hogy „túl veszélyes”. Hanem azt mondták: „Fuss! Érd el a vonatot! Éld meg az álmaid!”. Néha megbotlottam, néha késve érkeztem, de mindig tanultam, és mindig a saját utamat járhattam.
Ezt kívánom minden fiatalnak: hogy legyen lehetősége hibázni, elbukni, majd újra felállni. Mert az élet nem az előre megírt tervek szerint alakul. Hanem abból áll, hogy megéled, megérted és megtanulod, mi az, ami igazán fontos.
A cikk képeinek forrása: A Hogyan tudnék élni nélküled? film hivatalos facebook oldala.
Elérhetősége: https://www.facebook.com/hogyantudnekfilm
